Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én megírja a Himnusz című költeményt. Erkel Ferenc jó húsz évvel később zenét komponált ehhez a gyönyörű költeményhez. Hogy milyen áhítattal alkotta meg művét, azt saját szavaiból tudjuk:
„Csend van. Ülök és gondolkodom: hát, hogy is kellene ezt a himnuszt megcsinálni? Elém teszem a szöveget. Olvasom. Megint gondolkodok. És amint így gondolkozom, eszembe jut az én első mesteremnek a szava, aki Pozsonyban tanított. Azt mondta: Fiam, mikor valami szent zenét komponálsz, mindig a harangok szava jusson először eszedbe.
És ott a szoba csöndességében megzendülnek ekkor az én fülemben a pozsonyi harangok. Áhítat száll meg. A kezemet a zongorára teszem, és hang hang után olvad. Egy óra sem telik belé, megvan a Himnusz.”
Erkel Ferencnek sikerült megtalálnia a Himnusz szövegéhez méltó zenét. Bizonyság rá, hogy azok a pozsonyi harangok azóta is megszólalnak minden magyar lelkében, ha a Himnuszt hallja vagy énekli. Erkel Ferenc ezt a művét benyújtotta a Nemzeti Színház pályázatára. A pályázatot ő nyerte meg, s a Himnusz zenéjét 1844. július 12-én be is mutatták a Nemzeti Színházban. A megzenésített Himnusz 1844. augusztus 10-én csendült fel először nyilvános ünnepségen az óbudai hajógyárban a Széchenyi – gőzös vízre bocsátásakor. Hivatalos állami ünnepségen a budai Mátyás-templomban szólalt meg először 1848. augusztus 20-án.
Ezen a napon a Bartók Béla Zene- és Táncművészeti Szakgimnázium növendékeinek műsorát tekinthettük meg. Köszönjük Báthori Lóránt karnagy úr közreműködését! Műsorukon Brahms és Bartók Béla művei szerepeltek.
