HATÁRTALANUL! 2025.

1. nap

Az első napunkat Losoncon kezdtük, ahol Miklós István református tiszteletes úr mesélt nekünk a református templom viszontagságos történetéről és jelentőségéről a helyi magyar közösség életében. A neogótikus stílusban épült templom egyszerre volt meghitt és lenyűgöző. Különösen megkapó látványt nyújtottak az üvegablakokon beszűrődő napsugarak fényárjában a 19. században készült padok, amelyek a II. világháború viszontagságait és bombázásait is túlélték. A gyönyörűen hímzett úrasztali terítő a felé magasodó szószékkel méltóságteljesen várta a híveket a vasárnapi istentiszteletre.

Ezután Szklabonyára utaztunk, ahol idegenvezetőnk egy interaktív kiállítás keretében bemutatta Mikszáth Kálmán életét és munkásságát a Mikszáth Kálmán Emlékházban. Tanulóink kifejezetten érdeklődően fogadták az előadást, illetve a kiállítótérben fellelhető különleges tárgyakat (pl.: szlovák népzenét lejátszó hangtölcsér, a találós kérdéseket rejtő fali kártyák). A takaros kis parasztház ablakából rálátásunk volt Mikszáth húgának rózsaszín márványból készült síremlékére, amely mélyen meghatotta leánygyermekeinket. Mikszáth szobránál Vitkolczi Luca tartott kiselőadást az íróról.

A buszon elfogyasztott ebédet követően kora délután elindultunk Kékkő vára felé, ami egy izgalmas kihívásnak bizonyult. A várhoz vezető út meredeken indult, ám később a magasba szökő, dús lombú fák árnyékában sétálva értük el a vár romjait. A kilátás minden lépésért kárpótolt minket. A falakról a tájra nézve Balassi Bálint sorai jutottak eszünkbe, akinek költészete szinte megelevenedett a történelmi falak között. A költő életművét Kovács Dávid idézte fel. A nap végére kellemesen elfáradtunk, de rengeteg élménnyel gazdagodtunk. A történelem, a magyarság és az irodalom iránti szeretetünk tovább mélyült ezen a napon.

A nap végén kisétáltunk a közeli sportpályára, ahol a fiúk barátságos focimeccs keretében vezették le a még meglévő energiáikat. Ezt követően kerekasztal-beszélgetést tartottunk, ahol minden tanuló elmondta élményeit, aznapi benyomásait. Nagy öröm volt számunkra, hogy a csendesebb, visszahúzódóbb tanulók is pozitívan nyilatkoztak az első napról.

Alig várjuk, hogy megtudjuk, mit tartogat a kirándulás következő állomása!

2. nap

Az utazás második napján útra keltünk idegenvezetőnk kíséretében, aki nagyon izgalmasan mesélt a múlt eseményeiről. Többek között megismerték a tanulók a Benes-dekrétumok mai napig tartó hatásának történetét. Gyermekeink szinte elképzelni sem tudták ennek a létezését. Utunk már a kora reggeli óráktól jól telt. Első állomásunk Dévény vára volt, ahol tanulóink kiselőadást tartottak a történelmi helyszínről, megidézve Bethlen Gábort, a Pálffy és a Báthory családot. Elszavaltunk Ady Endre Góg és Magóg fia vagyok én… című versét is.

Rövid időre buszra szálltunk, a főváros felé vegyük az irányt. Nelli vezetésével meglátogattuk a Pozsonyi várat, majd a barokk kerten át tiszteletünket tettük Szent Erzsébet szobránál. Tanulóinknak azonnal eszébe jutott a Boldogasszony anyánk című ének, amelyet Nellivel közösen elénekeltünk. Egy rövid séta után megérkeztünk a Szent Márton-templomhoz, ahol csöndben merültünk el Isten szeretetében és iránta érzett hitünkben.

Végül a napot Dunaszerdahelyen zártuk, ahol közösen elénekeltük az Ismerős arcok zenekar Nélküled című dalát a DAC Stadion előtt.

Hosszú és tartalmas napot zárhattunk, de még vár ránk az utazás harmadik napja, amely sok izgalmas eseményt rejt még a számunkra!

3. nap

A kirándulás harmadik napján korán útra keltünk, és a bősi vízlépcső felé vettük az utunkat.

A helyszínen Szigeti Ádám tartott kiselőadást a vízerőműről. Az erős szél és a borult idő sem tántorította el a gyerekeket. Élvezettel nézték a felduzzasztott Duna hullámzó vizét. Nem kellett sokat várnunk, hogy a vízlépcső működését élesben is megtekinthessük. Nagy szerencsénk volt, mivel egyszerre két utasszállító hajó is átkelt a gáton.

A mindenki számára új és lebilincselő élmény után utunkat Tallós felé vettük, ahol megtekintettük múltunk egy elfeledett emlékét, a tallósi Esterházy-kastélyt. Bár az épület nagy része romos volt, így is tekintélyt parancsolóan magasodott felénk a barokk és klasszicista jegyeket ötvöző vadászkastély. Hiába a német vagy orosz megszállás, a katonák okozta rombolás, az épület fennmaradt. A lakossági erőfeszítésekből, adományokból felújított folyosó és abból nyíló termek egy rövid időre visszahozták a kastély régi fényét, és visszarepítettek minket a 19. századba. Márta néni, a helyi magyar iskola nyugdíjas pedagógusa vezetett minket körbe, akitől nemcsak a kastély történetéről, hanem a felvidéki magyarság múltbeli és jelenkori helyzetéről is részletes, személyes beszámolót kaptunk.

Búcsút véve Tallóstól folytattuk utunkat. A harmadik nap utolsó megállója a gútai vízimalom volt. A malomhoz vezető muskátlikkal feldíszített, fedett fahíd lenyűgöző látványt nyújtott. A hajómalom történetét hallgatva a gyerekek a tulaj komondorával is összebarátkoztak.

Lassan a nap végére értünk, a vacsorát is elfogyasztottuk, amikor ismét kisétáltunk a közeli sportpályára. A barátságos focimeccs előtt egy rövid kvízjátékkal tesztelték tudásukat és a kiránduláson szerzett új ismereteiket a gyerekek. Nagy örömünkre szolgált, hogy a legnehezebb kérdésekre is tudták a választ.

Sajnos a kirándulás lassan véget ér, eljött az utolsó este Nagymegyeren. Még egy utolsó megálló holnap, s hazaindulunk.

4. nap

Elérkezett az utolsó nap. A szállást elhagytuk, és elindultunk a kirándulás utolsó programjaira. Utunkat először a közeli Lakszakállason folytattuk, ahol a Lakszakállasi Alapiskola igazgatója vezette körbe a csoportot az intézményben. Tanulóink egy 2. osztályos matematikaórára is beleshettek, ahol a kicsikkel közösen néhány feladatot is megoldottak. Ezt követően átsétáltunk a közeli református templomhoz, ahol a Tiszteletes Úr mesélt a gótikus templomról, a hit és a minőségi élet összefonódásáról és fontosságáról. Lehetőségünk nyílt megtekinteni a templomtoronyban helyet foglaló rézharangokat is.

A nap második és egyben utolsó állomása Révkomárom (Komarno) volt. Itt bejártuk a belvárost, átszeltük az Európa parkot, meghallgattuk a városháza tornyában trombitáló huszár előadásában a Klapka-indulót, majd megemlékeztünk Jókai Mórról is. Tanulóink kiselőadását követően megkoszorúztuk a „nagy mesemondó” szobrát. A programsorozat végéhez értünk. Hosszú út várt ránk Komáromtól Miskolcig, de a gyerekek energiái még itt sem lankadtak. Hosszasan taglalták az elmúlt napok eseményeit, hogy kinek mi volt a kedvenc helyszíne és miért. Csodás emlékekkel gazdagodtunk!